Az MTV Ma este riportjában megkérdeztek minket a robotikáról és a digitalizáció hatásairól.

Az MTV Ma este riportjában megkérdeztek minket a robotikáról és a digitalizáció hatásairól.

Egyre több területen kísérleteznek robotok bevetésével és úgy tűnik, hogy nem távoli jövőkép, amikor valóban a technika veszi át majd az emberek szerepét. Sokan nem is gondolják, hogy az irodai munkában is bevethetőek a gépek, pedig itt is sikerrel veszik át az emberek szerepét. A téma azért rengeteg aggodalmat vet fel.
Balázs: Pontosan. Mészáros Zsolt a MOTIMENT Kft. kutatási vezetője a vendégünk, jó estét kívánok!
Mészáros Zsolt: Jó estét kívánok!
B: Robot és robot között is van különbség. A szigorú felfogás szerint robotról akkor beszélünk, hogyha a kommunikációs csatorna végén álló ember nem tudja megmondani, hogy amit ő lát végtermékként vagy a kommunikáció az robot vagy ember által zajlott, de azért a robotika ennél egy sokkal tágabb fogalom.
M.Zs: Igen. A digitalizáció témakörében szokták ezt emlegetni és amit ön mondott az a Turing-teszt, és azt gondolom, hogy rendkívül sok vita van a robotika témakörében, már a terminológiát illetően is, de a Turing-teszt relatíve jól rendet tesz ezen vonatkozásban, ugyanis ahogy ön is mondta a kommunikációs csatornán egy ember meg tudja e állapítani, hogy ott valójában ki volt a túloldalon, ember, vagy gép. Hogyha nem tud különbséget tenni, akkor valószínűleg átment ezen a teszten.
B: Egy konkrét példával, ugye kint beszélgettünk a stúdió előtt, mielőtt bejöttünk adásba, hogy például egy autó összeszerelésekor a ponthegesztést a felhasználó nem biztos, hogy meg tudja mondani, hogy gép vagy ember végezte.
M.Zs: Így van, és ugyanez igaz egy irodai környezetben is, például hogyha interneten valaki bejelentkezik és elbeszélget egy adott cégnek a chat botjával, akkor viszonylag egyszerű kérdéseknél még átmegy a Turing-teszten az adott robot, de abban a pillanatban, hogy valódi párbeszéd kezd kialakulni kettejük között, akkor nagyon sok esetben már át kell kapcsolni egy ügyintézőhöz az adott ügyfelet vagy potenciális ügyfelet, mert különben átcsap idegeskedésbe.
B: A robotizálás a munkavállalói felfogás szerint – és ezért alig ha kárhozathatók – addig jó, amíg az nem váltja ki a humán erőt.
M.Zs: Azt gondolom, hogy megvannak a maga kockázatai ennek, mert ez egy folyamat. Ugye az első ipari forradalomtól számolva minden ami automatizáció vagy a gépek bevonásával együtt járt az mindvégig arról szólt, hogy emberek elveszették időszakosan a munkájukat. Ez a robotikával is azt gondolom, hogy így van, vagy így lesz. A kérdés, hogy hogyan tud reagálni erre az ember vagy emberiség vagy az oktatási rendszer. A probléma ugyanis az, hogyha az alkalmazkodás képességét nem teremtjük meg az oktatási rendszerben, és/vagy az emberekben nincs meg az az igény, hogy gyorsan tanuljanak és megpróbálják a robotokkal való együttműködést, akkor igenis bajban lesznek. De hogyha erre mindenki felkészül a maga idejében és helyén, akkor ez sokkal kevesebb problémát fog szülni.
B: Igen, de amíg a robotok nem részei a hétköznapoknak, addig nehezen integrálhatóak a hétköznapokba.
M.Zs: Igen, ez egy nagyon nehéz kérdés, merthogy már a jelenben vagyunk, ami olyan turbulens környezetben zajlik körülöttünk, ugye részben a digitalizációnak, részben az informatikának részben pedig az informatika térnyerésének (köszönhetően), hogy gyakorlatilag senki nem tudja, hogy hova kell eljutnia a következő akár 5-10 éven belül. Innentől kezdve viszont ez némi jövőkutatást is igényel, de nyilvánvalóan ez egy hétköznapi embertől nem várható el, innentől kezdve én csak azt tudom mondani, hogy mindenki próbáljon meg tanulni, tanulni.
B: Az ember lassabb ugyan a munkában, nem egyenletes a teljesítménye, de mégis rendelkezik azzal a képességgel, hogy felül tudja bírálni magát, míg a robot nem feltétlenül. Szükséges e az, hogy egy humán erő álljon kontroll gyanánt a robot felett?
M.Zs: Sok esetben igen. Az intuíció, a kreativitás azt gondolom, hogy a hosszútávon is gyümölcsöző lesz az emberek számára ilyen szempontból. Nyilván a mesterséges intelligencia egyfajta kockázat, mert annak még senki nem ismeri a határait. Volt a Microsoftnak egy próbálkozása, amikor kidobta a netre az egyik ilyen célzattal született termékét, nevezzük őt most mesterséges intelligenciának és egy nap alatt sikerült egy szexista, náci entitássá nevelni a közösségnek, aki ehhez hozzáfért, le is kapcsolták azonnal. Úgyhogy úgy vélem, hogy az ember igenis szükséges, jó hosszú ideig és mindig is meglesznek azok a munkahelyek, amelyek munkahelyek ezt a típusú kontrollt képesek biztosítani illetve az egésznek a programozási részét el tudják látni. Az öntanuló robot meg az öntanuló mesterséges intelligencia behoz némi bizonytalanságot ebbe a válaszba.
B: A Google-ről mondják azt, hogy megölte a kreativitást. A robotikáról nem fogják ezt mondani?
M.Zs: Nem hinném. Azt gondolom, hogy a művészet például, mint olyan az – noha vannak ilyen próbálkozások – mindig fog tudni munkahelyet adni. Úgyhogy ha vékony réspiacot is szolgál ez a terület, de ha valaki az iparművészetire megy, talán nem lő nagy bakot.
B: Az öntanulás és a mesterséget intelligencia között is muszáj különbséget tenni. Az első a második előszobája?
M.Zs: Azt gondolom, igen, ez egy nagyon gyors válasz. Én egy irodai folyamatban találok inkább párhuzamot, ha már ide kapcsolódunk. Ha kontrasztba állítjuk a gyári környezetben lévő robotikát, ami már nagyon-nagyon régóta létezik, ugye talán több mint 100 éve már léteznek egyszerű robotok. Ott már az ipar 4.0-nál tartunk, ami egyébként már definitív megfogalmazza azt, hogy az ember, az informatika, az internet illetve a különböző automatizmusoknak az együttműködéséről kell valahol szóljon ez az egész. Épp ma a Kossuth rádióban volt ezzel kapcsolatban egy nagyon jó riport. Hogyha az irodai környezetről beszélünk, akkor ez már lényegében nem kijelenthető, hiszen a legnagyobb problémával ott küzd a cégek döntő többsége, hogy még a digitlizációt sem kezdte el. Rendkívül sok helyen hallani digitalizációs projektekről és ehhez hasonló gyönyörű buzzwordökről, de összességében ki kell jelenteni, hogy amíg a papír az alapja nagyon sok munkafolyamatnak, addig a mérhetőség sem valósul meg, pedig a gyárban minden tele van mérőszámokkal. Az elmúlt 100 évben megtanulták, hogy enélkül nem lehet dönteni. Irodai környezetben alig van mérés. Ugye nekem botcsinálta mérés technikusként küldetésen ezt hangoztatni, mert legyen az bármilyen mérési rendszer, az intuitív és tényalapú döntési skálán az az adott vezető nagyon nem mindegy, mennyire tolódik el a tényalapú döntés oldalára. Márpedig onnantól kezdve megbízhatóbb döntéseket bír hozni, – ha a mérhetőség megvan, ez adott – onnantól kezdve kezdődhet bármiféle automatizálás, workflow – nem akarom kifejteni ezeket, nagyon sokat lehetne róluk külön adásban b eszélgetni, de minden féle olyan automatizmus, kis program, makrók és más egyéb, ez mind-mind arról szól, hogy valamilyen módon egyszerűsítsék, vagy épp kiváltsák az ember munkáját. Ennek a következő szakasza lehet csak, nagyon-nagyon hosszú távon, hogy beinduljon a robotika.
B: Tanulnak a robotok és tanulnia kell az embereknek is, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
M.Zs: Köszönöm szépen.